Segítség, pánikrohamom van!

„Tudja, már nincs saját életem, sehová nem járok évek óta egyedül, mindenhová el kell kísérnie valakinek, mert rettegek egy újabb rohamtól, azt hiszem abba belehalnék…..”

„Nem köti le semmi a figyelmemet, nem tudok semmire sem koncentrálni, naponta 20-25 ször is mérem a pulzusomat, minden pillanatban figyelek nehogy rosszul legyek, állandó félelemben élek attól, hogy munka közben rosszul leszek.

Az érintettek így mesélnek pánikbetegségükről, ami az egyik leggyakoribb szorongásos lelki betegség ma Magyarországon, az ebben szenvedők számát megbecsülni sem tudjuk, de a rendelőben megjelent páciensek egy negyede érintett ebben a kórformában. … És ők csak azok, akik már segítséget kértek.

 A betegség egyik pillanatról a másikra jelent  meg az életükben, és hosszú hónapok, vagy évek óta fogságban tartja őket. Az állandó rettegés a rohamoktól mentális börtönben tartja a pácienst, élete beszűkül, és örömtelenné válik, és azt gondolja ez ellen nem tud tenni semmit sem.

A fizikai állapot folyamatos ellenőrzése kerül a mindennapi tevékenységek középpontjába, pulzus mérése naponta akár 25-30-szor, a légzés számlálása, a testi tünetek felnagyítása, és téves értelmezése, mely mindenképpen a  súlyos  testi betegség képzetét erősíti  meg bennük. Ekkor elkezdődik a testi kivizsgálások sorozata, sok páciens köteg negatív lelettel érkezik a rendelőbe, és szorongva próbálja elhitetni a terapeutával, hogy az orvosok tévednek, ő bizonyosan súlyos beteg, mert egyébként hogyan élhetne át olyan tüneteket, amibe majdnem belehal…….

És a tünetek valóban súlyosak, sokszor elviselhetetlenek, bár nem szervi eredetűek, amit a kivizsgálások egyértelműen igazolnak. Jelentkezhet szédülés, palpitáció, mellkasi diszkomfort, hasi diszkomfort, ájulás érzése, fuldoklás, ezeket a tüneteket negatív automatikus gondolatok kísérik , meg fogok halni, senki sem fog segíteni,  ez így már nem élet, teljesen kiszolgáltatott vagyok, és érzelmileg a szorongás, elhagyatottság, kiszolgáltatottság, halálfélelem érzése jelenik meg ezekkel egy időben. Elég akár egyetlen roham, vagy rohamszerű élmény és a páciens élete azonnal megváltozik, szorongásai megoldásaként elkerülő viselkedési sémákat épít be életébe, aminek célja a következő lehetséges roham kivédése, ami bármikor, és bárhol bekövetkezhet.  A pszichés ördögi kör beindult, az elkerülő viselkedés (nem utazom tömegközlekedéssel, nem járok szórakozóhelyre, nem maradok otthon egyedül stb.)stabilizálódik, a testi tünetek kontrollálása folyamatos rutinszerű tevékenységgé válik, ennek következtében minden testi történés gyanússá válik, és egy lehetséges roham előjeleként értelmezhető a páciens számára.

A környezet kétféleképpen reagálhat. Vagy együttműködő, és segít az elkerülő viselkedési sémák hosszú távú fennmaradásában, vagy elutasító egy idő után, azt gondolja a páciens csak beképzeli a tüneteket, ezek nem valódiak, csak megjátssza őket. Az érintett egy idő után bezárkózik segítői börtönébe vagy teljesen elszigetelődik, élő kapcsolatai sok esetben hasonló pánikbeteg ismerősei telefonos beszélgetéseire korlátozódik. Egyik esetben sem tudnak a közelállók segíteni a probléma megoldásában, mindenképpen szakember segítségére van szükség.

Tarr-Nagy Mónika
krízistanácsadó szakpszichológus